"A tündérmesék ösztönözhetik az embereket "
- Grimm
Majd három hónapja csengtek füleiben Piroska szavai:
"Ha megtanuld irányítani a hatalmad, még Drakula sem veheti fel veled a versenyt"
Egyszer mindenki útja véget ér...
Az ősi Grimoár, melyet Piroska adott felruházta Grimm-t az Uralkodók erejével, a hatalommal, hogy legyőzze Drakulát.
Christie-vel az elffel karöltve vették fel a harcot Jeanne D'Arc-al, kit végtelen gyűlölet és harag táplált az emberiséggel szemben. (A harc pontos végkimenetele ismeretlen)
Hosszú idővel ezelőtt, a Fekete Erdő erejét felhasználva Drakula bezárta Pandorát egy dobozba. Piroska szavai pedig mindenhol elérték Grimm-t
"Segíteni fog! Szabadságáért cserébe, Pandora elárulja Drakula sebezhetőségének titkát. Ő az egyetlen lehetőségünk a győzelemre! Nem hazudok! Nem hazudok!" - mondja mindig kuncogva.
Tökéletesen megbízik a lányban annak ellenére, hogy a Hold fényében farkassá válik, noha ezen képessége miatt kissé ideges. De inkább az ő sötétsége hatalmasodjon el, inkább vele köt szövetséget, mintsem hagyja Drakula cselszövéseinek hálójába gabalyodni a világot.
Végezetül Alvarez, a Démonkastély mélyén Grimm hosszú harcuk végén felülmúlta Drakulát, A vámpír hallhatatlansága miatti kételyek mardossák a szívüket. Senki nem tudja, tényleg meghalt e. De bárhogy is, Christie szent ereje, és a Tündérmesék népének támogatása által, Drakula ereje jelentősen meggyengült.
A harc vége felé, az elf tüze megperzselte ellenfelét, s végül a Karmazsin hold erejével farkassá alakult Piroska leterítette a Vámpírúrt.
"Pandora segítségével, pusztítsd el őt" - Üvöltötte Piroska Grimmnek, ki kiszabadítja a fogva tartott lányt.
A kiszabadított és a mesék ura együttes erővel, vakító fénnyel átitatva bevitték az utolsó csapást.
"Tűnj el erről a világról". - Mondta Grimm, miközben figyelte, ahogy Drakula összerogy, ahogy kell egy gonosztevőnek a mesék végén.
"Végre vége?"
Bámulták a haldokló testet, s Grimm gondolataiban már előre visszatért a békés életéhez kastélyában, hogy egy jó könyv társaságában belemélyessze elméjét a mesék világába.
Viszont következő gondolata már sötétebb hangulatvételű volt. Minden történet végén van tanulság, s néha a történések kíméletlen következményeket vonnak maguk után.
Hiába győzték le ellenségüket, még mindig érezték a belőle áradó sötétséget.
Majd hirtelen egy tiszta, hang tűnik fel, s a kiejtett szavak vörös színben pompáznak Grimm körül.
"Elérkezett az idő"
S a mesék hercegének alakja halványodni kezdett s eltűnt. Új helyen volt, s mielőtt elvesztette volna tudatát még szemügyre vette az égig fekete tornyot.
"Grimm, hála neeked megszabadultam a remény és a kétségbeesés láncaitól. Köszönöm, és viszlát. Túlhajszoltad magad, így aludj el a mesék világában. Nem hazudok, hehehehe!
Kezdjük hát el! Először az égig, majd irány a hold!."
